AZ ÉLELMISZER KAMRA

I. fejezet

A csapat

         A „Gerecse II. ” nevű „Roncs” osztályú kutatóhajó már harmadik hónapja keringett a Makana körül. Időjárás megfigyelést végzett, hogy a majdan érkező telepeseket ne érje meglepetés.

John Wilson kapitány - egyébként nyugdíjas terapeuta és numizmatikus - úgy vélte a bolygó alkalmas életre, jóllehet a felszínt egybefüggő vadkender mező borítja és a hőmérséklet -23 C fok körül stagnál. Nincs víz, ami annál is meglepőbb, mivelhogy állandóan esik a hó.

Az első tiszt szerint - Long Wheel gyógyszerész - ez azzal magyarázható, hogy a kender vízigényes növény és mielőtt leesne, azt felszívja. Mindezt az űrhajóból állapította meg, mivel nem hoztak magukkal meleg ruhát így landolásról szó sem lehetett.

A legénység nagyon unatkozott. Holovizort már egy hónapja nem néztek. Ez érthető, hiszen az űr e távoli pontján mindössze egyetlen csatornát, a Chanel 126-ot tudták fogni. Itt a nap 24 órájában a „Dallas” című űroperát sugározzák egy gazdag sullustai családról, akik a bolygólyukon talált tejporfa terméséből profitálnak és a szomszéd bolygó csirke tenyésztőivel, pereskednek. A műsort néha megszakítják az ismert Univerzum uralkodó nemzetének kötelezően nézendő programja a „ Szomszédok „ című színes kavalkád.

George Watkins, a kormányos szavaival élve - „Ahol teresedik a Tér, ott idősödik az Idő” - mindenki várta már a hazahívó parancsot. Ekkor még senki sem sejtette, hogy életük és egyben az emberiség létezésének legnagyobb kalandja vár rájuk.

Ez a tizedik és egyben utolsó bolygó, amit felfedeztek ebben a naprendszerben. Mindegyik lakható, kivéve a Paralellát, amelyen csak víz van. Igaz a kapitány szakácsa szerint-, aki egy ismeretlen betegségben halt meg a múlt héten- a víz iható bár az íze kicsit kénes.

A tengerészgyalogosok parancsnoka szerint ez a benne élő furcsa élőlényeknek köszönhető, melyek ürüléke a mustárhoz hasonló csak nem olyan csípős.

Egy szó, mint száz az élet olyan volt, mint máskor. Egyik bolygó a másik után. Az unalmat csak néha szakította meg egy-egy furcsa haláleset vagy őrült tengerészgyalogos a fegyverével.

Azután egyik nap a rádiós, Louis Amateur- amúgy német szakos tornatanár - furcsa jeleket vett a bolygó felől. A számítógép - jóllehet nem a csúcstechnológiájú, magyar gyártmányú Videoton S3 Nyurga/Piszokgyors H1.2-14/66 típusú volt -

hamar kibökte, hogy ez egy segélykérő hívás, ami arról szól, hogy valami gyenge húsú lények, méghozzá szén alapú felépítéssel, menjenek le a bolygóra és vigyenek valami „L’ astro” nevű növényt magukkal. A komputer szerint ez az utóbbi növény egy fajta étkezési un. savanyúság lesz. A kapitány úgy döntött, mivel amúgy is unatkoznak, megnézeti, hogy ki küldte a jeleket a bolygóról.

Wilson kapitány kibámult a kabinja oldalán támadt résen, -  amelyhez egy plexi darabkát erősített a hajó ezermestere Bison de Goeroeny mérnök és kútfúrómester - és nagyot sóhajtott:

- Mr. Parkinson - szólt oda az ügyeletes tisztnek. Parkinson egyébként kiszuperált kommandós volt, aki a kanabei csatában elvesztette jobb lábát és bal keze összes ujját. Amúgy robbantási és behatolási szakértő, a pusztakezes ökölharc szakavatott mestere és amatőr balettiskolát tart fenn a földön. Fedőneve „csupaököl balerina”.

Parkinson odafordult a kapitányhoz és kinyújtott bal keze fején egy csésze kapucsínót egyensúlyozott.

- Parancsára, uram- szalutált szabad kezével, de közben a műlába abban a helyzetben maradt, amiben fordulás előtt volt.

- Úgy határoztam, hogy lemegyünk a bolygóra és megnézzük, ki küldi azokat a jeleket. Állítson össze egy különleges egységet válogatott emberekből.

- Rám bízza az összetételt uram? - kérdezte Parkinson.

A kapitány megigazította az éjjellátó készüléket a fején, és csodálkozva mondta:

- Természetesen, hadnagy. Hiszen maga ért a legjobban ezekhez a behatoló akciókhoz.

A hadnagy boldogan elmosolyodott és így szólt:

- Robbanóanyagot vihetek, uram?

- El akarja veszíteni a jobb keze ujjait is?

- Nem uram. - hajtotta le szégyenlősen a fejét a robbantási specialista.

- És különben is nem akarok még egy rést a hajótesten. Leléphet Mr. Parkinson.

A kapitány - miután távozott a tiszt - gondolkodóba esett.

„Vajon jó ötlet volt Parkinson megbízása?”

Ez a gondolat egyre jobban gyökeret vert bele, főleg amikor meglátta a hadnagy által összeállított csapatot.

- Uram, a csapatom.- köszönt be a kabinajtón Parkinson egy kis idő múlva.

- Megnézi Őket indulás előtt?

- Küldje be Őket.

- Talán jobb lenne, ha a folyosón nézné meg Őket, vagy talán felkapcsolja a világítást?

- Megőrült! Ha még egyszer megemlíti a világítást a kabinomban én, megesküszöm, hogy mezítelenül kidobatom Magát a zsilipen keresztül az űrbe!!

- De uram, a zsilipkapu nem működik mióta az inasa ki akarta szellőztetni a folyosót.

A kapitány arca elkomorodott és révetegen maga elé tekintett:

- Igaza van. Szegény Morris. Még élhetett volna egy kicsit. Bár fej nélkül nem tudott volna kiszolgálni engem.

Wilson hirtelen felkapta a fejét és hatalmas pofont adott a közelben álldogáló takarító robotnak:

- Akkor Mr. Parkinson mutassa be a csapatát!

A kiszuperált kommandós büszkén emelte fel a hangját:

- Balról jobbra, uram. Ez a legény itt Mr. Frank Gruber, az ismeretlen élőlények kutatója és mellesleg remek teát tud főzni. A következő ember Mr. George Malako, fegyver specialista és nőgyógyász szakorvos. Ő Mr. Pitt Label, nyelvszakértő és kubikusmester. A csapat utolsó tagja Mr. és Mrs. Maria Concita de Imenez Perez Alonso Julia i Muchaco pilóta és vezető oktató segéd.

A kapitányt enyhe szédülés és hányinger fogta el, amikor halkan odaszólt Parkinsonnak:

- Biztos Maga abban, hogy Ők a legmegfelelőbbek erre a feladatra. És egyáltalán, miért nem visznek magukkal szakácsot?

- Egy szakács csak hátráltatna bennünket a feladat végrehajtásában. Különben is majd útközben bekapunk valamit.

John Wilson megkönnyebbülten sóhajtott fel:

- Látom mindenre gondolt hadnagy. Kezdjék meg az akciót.

- Értettem uram, mindenki balra át. Irány a zsilipkamra. Indulj.

A kapitánynak hirtelen az eszébe jutott valami:

- Várjanak. Hogyan akar a bolygóra jutni hadnagy?

- Ejtőernyővel, uram. - vágta rá Parkinson azonnal.

Wilsonnak elkerekedett a szeme:

- De hiszen az űrben vagyunk ember.

Parkinsonnak leesett az álla:

- Ez igaz, uram. - majd rövid gondolkodás után így szólt:

- Csapat állj! Hátra arc. Irány a leszálló komp. Lépés indulj.

A kapitány dermedten nézett a boldogan tisztelgő hadnagyra és marcona embereire. Ezek milyen hülyék. Hiszen az ejtőernyő elázhat a sűrű hóesésben és akkor mindannyian náthásak, lehetnek. De jó, hogy figyelmeztette Őket.

A kutatás

A leszálló hajó a kor vívmánya volt. Mindennel fel volt szerelve, amit csak egy ilyen akció sikeres végigvitele megkívánhatott. Sima és forgótányéros ultra szubvencionális makrohullámú kombinált hűtő és főző-sütő berendezés, több különböző erősségű hajszárító és elektromos borotva, nagyképernyős 6D hangzású holovisor és nem utolsósorban sövényvágó ollók.

Ezen kívül kézi eliminátorok, anihilátorok és szublimátorok valamint a „ Mély torok” című ultra hard-core képregényt is  magukkal vitték.

A leszállás és a landolás esemény nélkül történt, amennyiben figyelmen kívül hagyjuk azt az eseményt, hogy a fékező rakéták befagytak így a földetérés kemény és mélyenszántó volt.

A bolygó vörös homokján megcsillant a közeli nap fénye. Mr. Parkinsonnak a sisakján megcsillant a közeli lemenő félben lévő nap fénye. Mr. Frank Gruber sisakján megcsillant a közeli nap - lemenő félben lévő - fénye. Mr. Malako fegyverspecialista sisakján megcsillant a közeli nap - lemenő félben lévő - fénye.

Pitt Label sisakján megcsillant a közeli nap fénye. A néhai Mr. és Mrs. Maria ... i Muchaco elégett szemüregében nem tudott megcsillanni a lemenő nap fénye.

Parkinson bekapcsolta a rádióját:

- Gerecse II. jelentkezz. Itt a „ Vendég „ csoport. Vétel.

- Itt Gerecse. Vendégek jelentkezzenek. Vétel.

- Itt a Vendégek. Veszteségünk van. Az egyik csoporttag meghalt. Megtalálták a sisakját? Vétel.

- Igen megtaláltuk. A kapitány üzeni, hogy nyugodtan temessék el, mert az élelmezési listáról kihúzta és a sorsoláson Mr. Malako nyerte el a cipőjét és a takaróját. Vétel.

- Vettük Gerecse. Folytatjuk az akciót. Mr. és Mrs. Maria ... i Muchacho testét nem kell eltemetni, mert miközben beszélgettünk a hó, betemette, és nem találjuk. Vége.

- Vége Vendégek. Vége.

Parkinson megtörölte bepárásodott sisakablakát és hátraintve a „Gyertek utánam és fejezzétek be az evést „ egyezményes jelét mutatta.

Elindultak. Már 1 órája meneteltek, amikor az elöl haladó Malako felmutatta a hüvelykujját és a kisujját az első ujjperecnél behajlítva, ami azt jelentette, hogy meg kellene állni, mert egyrészt valamit látok magam előtt, másrészt pedig majd behugyozok.

Parkinson felemelte jobb kezét könyökből kissé előredöntve, ökölbeszorított kézfejjel, majd lassú mozdulatokkal elkezdte ütni Gruber homlokát. Ez azt jelentette, hogy mindenki vegye elő a fegyverét, biztosítsa ki és fedezze az Ő hátát.

Magához intette Malakot és mutogatva, elmagyarázta neki mit szeretne. Malako elvörösödött és mutatta, hogy Ő még ilyet nem csinált ennyi ember előtt, de légüres térben nem is szeretne, bár érez némi vonzalmat Parkinson iránt. Parkinson mérgesen magához intette Grubert aki, lefordította a vezető tiszt mutogatását Malakonak. Malako erre megkönnyebbülten sóhajtott fel. Ezek szerint félreértette Parkinsont. Nem azt akarta, hogy hatoljon belé és keressen életjeleket, hanem, hogy az előttük ásítozó barlangba hatoljon be és keressen életjeleket. Malako ruganyos léptekkel elindult a barlang bejárata felé, majd néhány méter megtétele után a kuporgó társai felé fordult:

·        Ööö… Uram.

Parkinson suttogva szólt:

·        Mit akar Mr. Malako?

·        Nem gondolja, hogy a fegyveremet is vinnem kellene magammal?

Parkinson csodálkozva nézett maga elé:

·        Ezt miért kérdezi Tőlem?

·        Arra gondoltam, hogy talán elhozta a magáét.

·        Persze, hogy elhoztam. De hol a magáé?

Malako tizedes a földre szegezte tekintetét és hamiskásan elmosolyodott:

·        Elkártyáztam, Uram.

Parkinson megcsóválta a fejét és odaszólt Grubernek:

·        Adja oda a magáét.

Gruber hirtelen elvörösödött és a zsebébe nyúlva egy nuncsakut vett elő.

·        Tessék Mr. Malako.

·        Várjon csak Mr. Gruber.-fogta meg a kinyújtott kezet a parancsnok.- mi a franc ez? Hol a fegyvere ?!!

Gruber riadtan pislogott, majd halkan - szinte motyogva- megszólalt:

·        Hadnagy Úr az én fegyverem zárlatos lett és a fegyvermesternél van.

·        Akcióra jöttünk, nem harcművészeti bemutatóra! - üvöltött fel Parkinson.

Majd kicsit halkabban folytatta:

·        Na és mit csinálnak, ha jön valami vagy valaki, aki nem éppen barátságos, de még az is lehet, hogy megtámadja magukat.

A katonák riadtan összenéztek és szinte egyszerre szólaltak meg:

·        Erről nem volt szó, Uram.

Parkinson enyhén szélütött ember arckifejezésével halkan- nagyon halkan-  megszólalt:

·        Mit mondanak, emberek?

Hát csak annyit, uram, hogy a szerződésünkben nem erről volt szó - mondta Gruber és mintegy segítségkérően végignézett a társain. - Azt mondták, amikor

·        aláírtuk a szerződést, hogy harc nem lesz, csak a kutatókat kell figyelni, nehogy bajuk essék. Ilyesmit nem mondtak.

·        Mit nem mondtak?

·        Hát … izé , hogy harcolni is kell.

Parkinson úgy megszorította az előtte lévő Malako vállát, hogy az kis híján elüvöltötte magát.

·        Maguk katonák? - kérdezet most már szinte suttogva.

Az emberek sűrűn elkezdtek bólogatni. De szólni egyiküknek sem volt ideje, mert a barlangból lassan előcammogott egy hatalmas lény. Azonnal meglátta a vitatkozó katonákat és száját óriásira tátva feléjük, vetette magát.

Parkinson - hogy finoman fogalmazzunk - azonnal elvégezte kis és nagy dolgát egyszerre, miközben önkéntelenül is felemelte műlábát és mereven maga elé nyújtotta. Malako - aki még mindig Parkinson előtt volt - hirtelen úgy érezte, mintha valaki seggbe rúgta volna. Megtántorodott és nekiesett az éppen akkor eléje érő lénynek. A lény - lévén roppant egyszerű gondolkodású - rögtön megérezte, hogy az ismeretlen kétlábú felajánlja testét, hogy megmentse a furcsa szagú kétlábút, aki mögötte áll és alsó testéből kinyúló fegyverét rá fogja. Éppen meg akarta fogni a hős felajánlkozót, hogy magával vigye barlangjába, mintegy kimutatva a többi kétlábúnak az elfogadás szándékát, amikor Gruber a jobb oldalon elkezdett hányni. Mivel mindezt sisakkal - zárt sisakkal - a fején tette a lény annyit látott, hogy az eddig mereven álló kétlábú arcából folyadék csapódik ki, amivel - szerinte - harci maszkot öltött. Természetesen a lény - egy primitív szénalapú élőlények testéből táplálkozó állat - azonnal válaszlépésre határozta el magát, mivel a harci maszkot öltő alak - nem hagyván bizonytalanságot szándéka felől - lassan, mintegy megfontoltan - fenyegetően az Ő irányába kezdett lépkedni. Elengedte Malakót és a legfélelmetesebb harci kiáltását hallatva lendületet vett, hogy egyszer és mindenkorra kedvét szegje ezeknek a kétlábúaknak a támadástól. Ám Gruber, mintha megsejtett volna e lény szándékát, négykézlábra ereszkedett és a fejét féloldalra tartva elkezdte rázni a füléből a hányadékot. Eközben Parkinson lába hirtelen térdből behajlott, egészen a combjáig, majd kipattanva eltalálta a szörny jobb hátsó lábának térdizületét.

A lény hirtelen meghökkent, amikor meglátta, hogy Gruber négykézláb rázza a fejét, hiszen ez népénél a közösülés egyezményes jele, amit a nőstény szörny végez, ha azt akarja, hogy egy hím termékenyítse meg. Vagy valami mást akar a nőstény, de hát szörnyünk sosem gondolkodott ezen el mélyebbre hatóan, főleg nem ebben az esetben mert:

Ad egy: aki felkérte Őt párzásra nem a saját faja nősténye volt

Ad kettő: az illető mégcsak nem is nőstény volt, tartozzon bármely fajhoz

Ad három: de mi van, ha ezzel a lénnyel jobb lesz, mint a saját fajtája beliekkel

Ad négy: és ha jobb lesz, akkor itt van még egypár ilyen fura lény, akikkel akár még…

Idáig jutott az eszmefuttatással, amikor Parkinson műlába eltalálta a hátsó lába térdizületét. Azonnal megdöglött, hiszen bonyolult nemi szerve éppen itt helyezkedett el. A rúgás azonban nem lett volna halálos, ha nem pont izgalmi állapotban éri. Nyugalmi állapotban nemi szerve egy ütés és hőálló tokban rejtőzött, ami éppúgy szolgált az ellenség elleni, mint egyes izgága nőstények némiképp dühödt cselekvési sora ellen, amit elmaradt aktus helyett alkalmaznak előszeretettel. Gondolatai elkalandoztak ebben az éles helyzetben és nemi szerve kíváncsian merészkedett elő jól védett rejtekéről.

Parkinson meglepetten látta, hogy lába önálló életének legelső pillanatában az előtte üvöltő szörny valamiféle páncélozott üregből előbújó szervébe csapódik. Mivelhogy a lény minden egyéb hang nélkül azonnal összecsuklott, önkéntelenül is az jutott eszébe, hogy ez a lény agya lehetett. De, hogy miért bújt elő azt nem sejtette, de nem is érdekelte. Szétnézett a csatatéren és meglepve konstatálta, hogy nem kollerál a hibiszkuszban vetített kép a retina által közvetített látvánnyal. Majd rájött, hogy sisakja napfényvédő része a szeme előtt van, de furcsaképp a látvány riasztó és egyben mulatságos is volt. Ám lassan kitisztult a kép. Saját magát látja a napvédőn visszaverődő képben, amiben látja magát, amint saját magát nézi. Azonnal elájult, hiszen már a tisztes vizsgán is megbukott egy bonyolult logikai feladat megoldása közben. A vizsga végén azonban kiderült, hogy nem a feladat megoldásának gondolata közben vesztette eszméletét, hanem a számok és betűk olvasása, megértése okozott olyan vérveszteséget a fejében, hogy ez okozta az ájulást. Ekkor megszólalt a rádió:

-         Vendégek, vendégek. Itt a Gerecse II. Vétel.

Mivel Parkinson ebben a pillanatban ájultan hevert a földön, Malako megkocogtatta a sisakját és megszólalt:

-         Halló. Malako vagyok. A vendégekről semmit sem tudok. Vétel.

Szinte érezni lehettet az éter másik pontján – a Gerecsén – lévő rádiós értetlenségét a válasz hallatán. A rádiós, Louis Amateur gondolkodóba esett. Három dolog jöhet szóba.

1.     Parkinson meghalt, vagy elájult és ezért Malako beszél a rádióba.

2.     Parkinson megütötte a fejét és most azt hiszi magáról, hogy Ő Malako.

3.     Az ellenség elfogta a csapatot. Malako kollaborál velük és megpróbálja zavarba ejteni Őt.

Amateur elmosolyodott. Az eset csakis a harmadik változat lehet. Mivel a kapitány már lefeküdt és nem akarta felébreszteni , úgy döntött, hogy saját maga kezeli ezt a krízis helyzetet. Közelebb hajolt a mikrofonhoz:

-         Rajtam nem fogtok ki Ti gazok.

Malako ismét megpróbálkozott:

-         Halló. Te vagy az Louis?

-         A vendégek közül mindenki megvan?

-         Nem értem Louis. Semmiféle vendégek sincsenek itt.

-         Értem Malako. Akkor azt mondom, hogy a kecske jóllakott?

-         Miféle kecske?!!

-         A mákot leszedtétek?

Malako kezdte nem érteni a dolgot. Eközben visszatért Label és Gruber. Közelebb léptek Malakohoz aki egyre csak ingatta a fejét:

-         Semmit sem értek Louis. Miféle kecske és mák.

Gruber Malakora nézett és jelezte, hogy kapcsolja ki a rádiót. Malako megtette,

-         Te Malako. Nem ismered a kódnyelvet.

Malako megrázta a fejét. Gruber folytatta:

- Ez egyszerű. A mák azt jelenti, hogy szeretlek. A kecske azt, hogy terhes vagyok.